Mi az a hitelminősítés?
A hitelminősítők értékpapírokat és hiteltermékeket minősítenek, vállalatok, önkormányzatok és országok hitelképességét határozzák meg, vagyis az "adósságot" és annak kibocsátóját is minősítik. Egy betűkód alapján rangsorolják a kibocsátókat és a kibocsátott instrumentumokat annak megfelelően, hogy mekkora valószínűséget adnak annak, hogy bizonyos méretű veszteséget szenvednek el a kibocsátott eszközökön a befektetők, illetve hogy mennyire hitelképes a kibocsátó. A meghatározó hitelminősítőknél alkalmazott legmagasabb befektetésre ajánlott fokozat az AAA, a legalacsonyabb pedig a D, amely gyakorlatilag a kibocsátó csődjét jelenti.
A besorolás döntően befolyásolja, hogy az adott vállalat, bank vagy ország milyen kondíciók mellett jut hitelhez. Az egyes fokozatok ezen felül segítik a befektetőket annak eldöntésében, melyik pénzügyi termék illetve kibocsátó mennyire kockázatos, de egyes befektetők, például befektetési alapok vagy nyugdíjalapok befektetési politikája is kötődhet a hitelminősítők besorolásaihoz.
Bár a három nagy szereplő hitelminősítéseit általában csereszabatosnak tartják, az S&P, a Moody's és a Fitch különböző megközelítéseket alkalmaznak elemzéseikben. Az S&P és a Fitch általában arra fókuszál, hogy milyen valószínűséggel válik egy kötvény nem teljesítővé, a Moody's azt emeli ki, hogy egy bizonyos valószínűséggel bekövetkező default esetén mekkora veszteség érheti a befektetőket.
Hogy néz ki a hitelminősítői piac?
Hitelminősítéssel világszerte több mint száz társaság foglalkozik, a hagyományos értelemben vett hitelminősítők ezen a piacon befektetési bankokkal és brókercégekkel is versenyeznek, hiszen ezek is véleményeznek kötvénykibocsátókat, és adnak ki ezzel kapcsolatban elemzéseket. A hitelminősítői piacot azonban három nagy szereplő, az S&P, a Moody's Investors Service és a Fitch Ratings uralja, az állampapírokkal, a fontosabb önkormányzati és vállalati kötvényekkel kapcsolatban a három domináns szereplő véleménye döntő. Egyes számítások az S&P és a Moody's piaci részesedése a teljes hitelminősítői piacon közel 40-40 százalékos, a Fitch a piac 14 százalékát szerezte meg, a fennmaradó közel 6 százalékot adja a többi szereplő. Az USA-ban az összes hitelminősítés 98 százalékát a három nagy szereplő adja ki, a hitelminősítésből származó árbevétel 90 százaléka náluk landol. A Moody's a hitelminősítő piacon az alábbi vállalatokat tartja legfontosabb versenytársainak: S&P, Fitch, Dominion Bond Rating Service of Canada, A.M. Best Company, Japan Credit Rating Agency, Rating and Investment Information of Japan, Egan-Jones Ratings Company.
Az amerikai pénzügyi szolgáltató vállalat 1941-ben a H.V. & H.W. Poor Co. és a Standard Statistics Bureau összeolvadásából jött létre, 1966 óta a The McGraw-Hill Companies cégcsoport része. A társaság nem csak hitelminősítéssel, de részvény- és kötvényértékeléssel is foglalkozik, és különböző indexeket (pl. S&P 500 (részvény), S&P/Case-Shiller Home Price Index (ingatlanpiac), S&P GSCI (nyersanyag) stb.) is közzétesz. Az S&P éves árbevétele (a McGraw-Hill vállalaton belül 2010 óta ebben a szegmensben csak a hitelminősítéssel kapcsolatos tevékenységek tartoznak) közel 1,5 milliárd dollár, a Standard & Poor's alkalmazottainak száma megközelíti a 10 ezret.
Moody's Corporation
Pénzügyi elemzési szolgáltatásokat nyújtó vállalat, melyet 1909-ben John Moody alapított. A társaság két fontos részlege a hitelminősítéssel foglalkozó Moody's Investors Service (az árbevétel nagyjából 70 százalékát adja) és az egyéb tevékenységeket magába foglaló Moody's Analytics. A Moody's Corporation éves árbevétele 2010-ben közel 2 milliárd dollár volt, ebből 1,5 milliárd dollárt a hitelminősítő részleg adott. A társaság jelenleg 27 országban van jelen irodával, alkalmazottainak száma meghaladja a 4700-at, ebből mintegy 1300 elemzőként dolgozik. A Moody's Corporation 2000 óta tőzsdén jegyzett vállalat, részvényeit elsősorban befektetési alapok birtokolják, de Warren Buffett cége a Berkshire Hathaway is részesedést szerzett a vállalatban.
Fitch Group
A társaságot 1913-ban John Knowles Fitch alapította, a társaság fő profilja kezdetben pénzügyi statisztikák kiadása volt, mára azonban a vállalat a világ harmadik számú hitelminősítőjévé vált. A Fich Group 60 százaléka a francia tulajdonosi háttérrel rendelkező Fimalac Holding tulajdonában van, a fennamaradó 40 százalékot az amerikai médiakonszern, a Hearst Corporation birtokolja. A társaság jelenleg több mint 50 irodát működtet, az alkalmazotti létszám meghaladja a 3 ezret. A Fitch Group legfontosabb részlege, a csoport árbevételének a korábbi években 80 százalékát adó, hitelminősítéssel foglalkozó Fitch Ratings.
A hitelminősítői piac részben azért lett oligopol (viszonylag kisszámú domináns szereplő által uralt), mert a szabályozói környezet miatt a belépési korlát relatíve magas, de az utóbbi években tovább erősítette a három nagy szereplő pozícióját az is, hogy a hitelminősítés reputáción alapul, a befektetők nem tulajdonítanak jelentőséget a kisebb szereplők ajánlásainak.
A három vezető hitelminősítő egyébként a pénzügyi szektoron belül sem számít nagy vállalatnak, együttes éves árbevételük csupán 4 milliárd dollár.
Miért haragszik a fél világ a hitelminősítőkre?
Túl lassan reagálnak
Már jóval a jelenlegi válság előtt komoly kritikák érték a hitelminősítőket, mivel több esetben túlságosan későn léptek, ezzel pedig elsődleges feladatuk ellátásában mondtak csődöt, nem figyelmeztették időben a befektetőket. Emlékezetes például az Enron-ügy, a közel 100 milliárd dolláros éves árbevételű energetikai óriásvállalat 2001-ben ment csődbe, a csőd előtt négy nappal a társaság még mindig befektetésre ajánlott kategóriában állt a három nagy hitelminősítőnél, annak ellenére, hogy már hónapokkal a vállalat összeomlása előtt világos volt, az Enron meghamisította pénzügyi kimutatásait, és komoly likviditási gondokkal küzd.
Valóban függetlenek?
A hitelminősítők közeli kapcsolatban állnak azokkal a kötvénykibocsátókkal, amelyek kötvényeit értékelik. Rendszeresen egyeztetnek például a vállalatok vezetőivel, javaslatokat tesznek arra vonatkozóan, hogyan tudják megtartani vagy akár javítani aktuális hitelbesorolásukat. Ez pedig komoly érdekellentétet okozhat, hiszen a megrendelő fizet a hitelminősítésért, így pedig akár azt is el tudja érni, hogy a reálisnál jobb besorolást kapjon, a reálisnál jobb hitelbesorolás pedig félrevezetheti a befektetőket.
"Ráerősítenek" a negatív folyamatokra, akár egy válság előidézői is lehetnek
2004 és 2007 között a hitelminősítők az MBS-ek és CDO-k többségét az AA, vagyis a befektetésre leginkább ajánlott, közel kockázatmentes kategóriába sorolták. 2007-ben azonban addig szokatlan folyamatok indultak el, a hitelminősítők az ingatlanpiacon elindult kedvezőtlen folyamatok (elkezdődött a subprime hitelek bedőlése) hatására tömeges leminősítést alkalmaztak ezen összetett, mögöttes fedezettel rendelkező értékpapírok esetében. Az amerikai szenátus elemzése szerint a 2006-2007-ben kibocsátott, AAA besorolással rendelkező jelzáloggal fedezett kötvények 90 százalékát bóvli kategóriába sorolták a következő években. Azok a befektetők, elsősorban bankok, nyugdíjalapok, biztosítók, amelyek portfóliójukban tartották ezeket az értékpapírokat, hatalmas veszteségeket szenvedtek el, a bóvli kategóriába sorolt értékpapíroktól pedig befektetési szabályzataik alapján meg kellett szabadulniuk, amivel további lavinát indítottak el. Előbb a jelzáloggal fedezett kötvények (MBS) piaca fagyott be majd omlott össze, majd az adósságfedezetű kötelezettségek (CDO) piaca is megadta magát. A befektetők elvesztették bizalmukat a hitelminősítők AAA-minősítésében és a pénzügyi intézményekben is, aminek eredőjeként komoly eladási hullám bontakozott ki a világ tőkepiacain.
Hozzájárulhatnak a válság elmélyüléséhez
Egyre több politikai és gazdasági döntéshozó gondolja úgy, hogy a hitelminősítők egyre inkább "aktív hőmérőként" működnek. A hitelminősítők alapvető feladata az lenne, hogy mutassák a nemfizetés valószínűségét, a baj mértékét vagyis "hőmérsékletét", ehelyett viszont maguk is hozzájárulnak a válság eszkalálódásához, mivel minél magasabb hőmérsékletet mutatnak (leminősítések, bóvliba sorolás), annál nagyobb pánik alakulhat ki ennek hatására a világ tőkepiacain, ez pedig például az állampapírhozamokon keresztül a reálgazdaságra is visszahat.
Milyen javaslatok születtek a rendszer megreformálására?
Független hitelminősítőt!
Főként az európai politikusok vesszőparipája egy új és független hitelminősítő felállítása, ezzel véleményük szerint megtörhető a három amerikai minősítő uralma és az új szereplő intenzívebb versenyt generálhatna. Az azonban egyelőre nem bizonyított, hogy az új hitelminősítő képes lenne időben lépni, pontosabb és jobb értékeléseket kiadni. Egy új intézmény felállítása nem olcsó és hosszú időnek kell eltelnie, míg az új hitelminősítőt a piaci szereplők elismerik. Kérdés az is, hogy melyik ország vagy ország csoport állítaná fel és honnan származna a finanszírozása és hogyan lehetne garantálni az új intézmény függetlenségét, mondják az ötlet ellenzői.
Szigorúbb szabályozást!
Az amerikai szenátus pénzügyi válságról szóló elemzése alapján a hitelminősítői piac komolyabb szabályozására van szükség. Elsősorban az amerikai tőkepiaci felügyelet (SEC) jogait és feladatkörét szélesítenék. A felügyelet egyfajta rangsort állítana fel a hitelminősítők között, mégpedig a teljesítményük az ajánlásaik pontossága és megbízhatósága szerint. Megkönnyítenék a hitelminősítők elszámoltathatóságát is, peres ügyekben az SEC segítené a befektetőket. A felügyelet jogosult lenne vizsgálatokat indítani annak kiderítésére, hogy a hitelminősítők megfelelő belső szabályok, minősítési metodológia alapján határozzák meg ajánlásaikat.
Használj saját elemzéseket!
Európai és amerikai politikusok körében is egyre népszerűbb elképzelés, hogy a bankokat és biztosítókat akár törvényi előírások alapján arra kötelezzék, bizonyos esetekben ne vegyék figyelembe a hitelminősítők ajánlásait. A profi befektetőknek saját elemzéseikre kellene támaszkodniuk, ez pedig tompíthatná a leminősítések hatásait, hiszen például a befektetők nem adnának el automatikusan olyan eszközöket, amelyeknek a besorolása a bóvli kategóriába kerül.
Majd a piac eldönti
Egyébként a piac már el is kezdte "beárazni" a hitelminősítőket, az elmúlt időszak több kötvénykibocsátásának is az volt a legfontosabb tapasztalata, hogy a befektetők már nem minden esetben hiszik el, a három nagy minősítő ajánlását. Jó példa erre Izland esete, 2008-ban a hitelminősítők még túlságosan lassan reagáltak és nem jelezték előre a szigetország gazdasági összeomlását, most pedig az ország újjáépítésével kapcsolatban pesszimisták, a befektetők azonban már nem bíznak a hitelminősítők ajánlásainak. Tavaly májusban a Fitch még azt mondta, legalább 2 év kell ahhoz, hogy Izland ismét a befektetésre ajánlott kategóriába kerüljön, az S&P és a Moody's is bóvliban tartotta az országot, mégis amikor Izland 3 év után először visszatért a kötvénypiacra, a felkínált 1 milliárd dolláros mennyiség kétszeresére érkezett ajánlat.
Jó üzlet a hitelminősítés?
A hitelminősítők aranykora a 2002-2007-es időszak volt, ebben az időszakban a vállalati kötvénykibocsátások komoly növekedést mutattak, az MBS (mortgage backed securities, jelzáloggal fedezett kötvények) valamint a CDO (collateralized debt obligation, adósságfedezetű kötelezettség) piac is szárnyalt. A Moody's ebben az időszakban több mint 80 százalékkal növelte árbevételét, az MBS és CDO minősítésből származó bevételek a Moody's-nál megháromszorozódtak, az S&P-nél megnégyszereződtek 2002 és 2006 között. A piac csúcsán az S&P az MBS esetében 40-175 ezer dollárt, a CDO esetében 30-750 ezer dollárt kért az adott termék egy-egy sorozatának besorolásáért.
Bár a 2007-ben kezdődött globális pénzügyi válság komoly visszaesést hozott mind a hitelminősítők árbevételében, mind profitabilitásában, összességében azonban még mindig nem tűnik rossz üzletnek a hitelminősítés. A három nagy szereplő árbevétele 20-30 százalékkal esett vissza a csúcsévekhez képest, operatív fedezetük közel 10 százalékponttal csökkent. Összességében azonban a nagy hitelminősítőknek nincs okuk panaszra, továbbra is kiemelkedő profitabilitás mellett működnek, főként annak fényében, hogy a pénzügyi szektorban a marzsok jelentősen szűkültek, több szereplő pedig nem is élte túl a válságot.
A három nagy hitelminősítő közül a Moody's az egyetlen, amely tőzsdén jegyzett, erről a társaságról állnak rendelkezésre a legrészletesebb adatok. Ezek alapján a Moody's Corporation a válság előtt 50 százalék feletti operatív és 30 százalék körüli nettó fedezetet tudott elérni, a válság hatására a még mindig kifejezetten magas 40 illetve 25 százalékos szintre esett vissza az operatív és a nettó marzs.
A teljes Moody's csoport árbevételének nagyjából 70 százalékát adó, a hitelminősítéssel foglalkozó Moody's Investors Service fedezete még magasabb, a válság előtti 60 százalékról 45 százalék közelébe esett vissza az operatív fedezet.
Az S&P esetében is magas marzsot láthatunk, az operatív fedezet az 50 százalék fölötti szintekről 2011 első 9 hónapját tekintve 43 százalékig esett.
A három nagy szereplő közül a Fitch dolgozik a legalacsonyabb marzsokkal, a kimutatások szerint a Fitch Group valamivel 20 százalék fölötti operatív fedezetet ér el. Az árbevétel közel 80 százalékát adó, a hitelminősítéssel foglalkozó Fitch Ratings nem tesz közzé hasonló számokat.
A
kilátásokkal kapcsolatban a hitelminősítők optimisták, véleményük
szerint a következő időszakban a szabályozói környezet szigorodása és
részben ezzel kapcsolatban a költségek emelkedése várható, de a
hitelminősítések iránti "kereslet" is emelkedni fog, elsősorban a
vállalati kötvénykibocsátásban várnak stabil növekedést, mivel
véleményük szerint a vállalatok a szűkülő banki hitelezés miatt a
kötvénykibocsátás felé fordulnak. Összességében az mondható el, hogy a
pénzügyi válság komoly visszaesést hozott a hitelminősítők bevételeiben
és az általuk elért marzsokban is, viszont a pénzügyi szektor egyéb
vállalataihoz viszonyítva még mindig kifejezetten magas fedezeteket
érnek el a vállalatok.
Kellenek, de nem így
A
hitelminősítők fontos szerepet töltenek be a globális gazdasági
rendszerben, hiszen az általuk kiadott hitelbesorolások alapján
tájékozódnak a befektetők, választják ki a kockázatvállalási
hajlandóságuknak, befektetési politikájuknak megfelelő vállalati
kötvényeket, állampapírokat, különböző adósságfedezetű strukturált
termékeket. A besorolás döntően befolyásolja, hogy a kibocsátó, az adott
vállalat, bank vagy ország milyen kondíciók mellett jut hitelhez. A
hitelminősítői rendszernek azonban több komoly hibája van, ezek
kiküszöbölését pedig egyre több politikai és gazdasági döntéshozó is
szorgalmazza.
A hitelminősítői piacot három domináns szereplő
uralja, ez relatíve gyenge versenyhelyzetet eredményez, a szabályozás
pedig továbbra is igen tág teret hagy a három nagy hitelminősítő
működésének. A hitelminősítőkkel kapcsolatban több kritikát is
megfogalmaztak, többek között azért, mert - főként a múltban - komoly
lemaradással követték a piaci folyamatokat, így elsődleges funkciójukat,
a veszélyre való figyelmeztető szerepet sem töltötték be.
Függetlenségük is megkérdőjelezhető, hiszen azoktól a kibocsátóktól
származik bevételük, amelyek érdekeltek abban, hogy a kibocsátott
hiteltermék minél magasabb besorolást kapjon. Politikusok és gazdasági
szereplők egyaránt a rendszer reformját sürgetik, a jelenleginél
komolyabb szabályozás bevezetésétől egy új független hitelminősítő
felállításán túl az ország-minősítések teljes felfüggesztéséig sok
minden szerepel a gondolatbeli listán.
Forrás: www.portfolio.hu